Magyartanár

Magamról

33 éve végeztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképzó Fóiskola magyar-történelem szakán. Azóta tanítok. Ebből a 33 évből az utolsó 20 évet Szeged egyik legszebb iskolájában: az Arany Jánosban töltöttem. Szeretem a munkám. Erre készültem már kisiskolás korom óta.

Jó dolog gyerekek között lenni.

Hogy miért?

Ez a munka soha nem válhat monotonná, megszokottá, hiszen minden gyerek , minden tanév, minden nap új kihívások elé állít.

Egy történet: Egyszer osztálykiránduláson voltunk a Mecsekben, és a gyalogtúrán eltévedtünk: Pécsvárad helyett egy kihalófélben lévö kis falucskában kötöttünk ki. Se telefon (a mobilról még nem is hallottunk akkor9, se posta, se busz, se rendőr. Az este vészesen közeledett. A három ott élő család közül az egyik a segítségünkre sietett, és elvittek minket a vár parkolójában várakozó autóbuszunkért. A bácsi egy nyugdíjas bányász volt, aki fél karját nem tudta használni egy baleset miatt, és ebben a csendes kis faluban élte nyugdíjas éveit. A kocsijába- egy öreg katonai terepjáróba- annyi visongó gyereket préselt be, amennyi csak belefért. Útközben a nagy hangzavar közben mondta a következőt:

"Irígylem a tanárokat. Mindig gyerekek között lehetnek, így a lelkük soha nem öregszik meg."

Remélem, igaza volt.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat